A magyar kultúra napja közelsége alkalmából közleményében hívta fel a figyelmet a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete a szakma nehézségeire. Ahogy írásukban emlékeztetnek, 2020 tavaszán szüntette meg a kormány a kulturális szférában dolgozók közalkalmazotti státuszát arra hivatkozva, hogy így majd lesz mód a bérrendezésre.

A megalázóan alacsony bérek felzárkóztatása azonban mind a mai napig nem történt meg

- legfeljebb kis részben, ráadásul nagyon egyenlőtlenül, tették hozzá nyilatkozatukban. A KKDSZ elnöke, Dobrovits Orsolya emlékeztetett, hogy

34 évvel a Himnusz megírását követően jött létre érdekvédelmi szervezetük.

Az alulfizetett ágazat szakszervezete is egyidős a kultúra napja ünnepével. Az emelkedett ünnepi hangulatban végképp nem lehet megfeledkezni a kulturális, közművelődési, könyvtári, levéltári és múzeumi területen dolgozók egyre nehezebb helyzetéről

- szögezte le az elnök. Majd a közleményben felhívták a figyelmet arra is, hogy komoly tudományos teljesítménnyel a háta mögött számos szakdolgozó legfeljebb a garantált bérminimumot viheti haza. Az alacsony bérek mellett a kulturális terület munkavállalói a sorozatos intézménybezárások, a közgyűjtemények állományvédelme és a szakmaiság hiánya miatt is szoronganiuk kell. Az elnök ezt a helyzetet összegzően írta közleményében, hogy "vészesen fogy a magyar társadalom széles rétegei számára elérhető kulturális intézményrendszer".

Lehet-e gondtalanul ünnepelni, ha nincs versenyképes bér, megfelelő gazdasági támogatás, nincs általános intézményvédelem és érdemi minőségjavító, fejlesztő intézkedés?

- tette fel a költői kérdést Dobrovits Orsolya.

A KKDSZ az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet kér az ágazatban dolgozók számára, s a bérek mielőbbi rendezését sürgeti

- zárta közleményét a szervezet elnöke.

Valóban ma is érvényes lenne Az ember tragédiája?

Madách kiváló exportáru, ha emlékét a mai világban nézzük, és mint mindent, értékben mérünk. Művei még 200 év elteltével is emlékezetünkben élnek. Nemcsak mi magyarok ismerjük a nevét, tanuljuk, értjük, tudjuk a műveit, de sok nyelven elérhetőek írásai, egyesek szerint negyven nyelvre is. Így tehát elmondható, hogy ez a legismertebb magyar műalkotás a világon. Ön mikor olvasta utoljára művét, új évkor elmondta közösen a Himnuszt? Az Ember tragédiáját pedig felnőtt fejjel érdemes újra elolvasni, már nem kötelező jelleggel, úgy érthetőbb, megérthetőbb lesz.

Tudta,

• hogy Madách születésnapja máig sokak számára rejtély. Mivel már másnap, január 21-én megkeresztelték, ez a dátum vonult be a történelembe, ám több okmány és kutató is állítja, hogy valójában január 20-án született a nagy író. Ezt jól bizonyítja nővére egy levele, de maga Madách is ehhez a dátumhoz ragaszkodott;
• 14 évesen már saját lapot indított öccseivel. A széles olvasókör a családtagokból állt;
• hat nyelven is beszélt: németül, franciául, szlovákul, angolul, latinul és ógörögül;
• a Pesti Egyetemen, anyja költségére adta ki első verseskötetét; 
• raboskodott a Pesti Újépületben, amiért 1852-ben Kossuth halálraítélt titkárát, Rákóczy Jánost bújtatta;
• Az ember tragédiája első változatát Lucifer címmel rabságban írta – krétával egy asztallapra;
  végül 1856 és 1857 között írta meg Az ember tragédiáját, melynek egyetlen változata maradt fenn, amelyet először Arany Jánosnak mutatott meg, aki azonnal felajánlotta segítségét.
  
  

A kiemelt kép forrása: Novák Katalin Facebook-oldala, aki megemlékezésében írta:

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.” - 200 éve született Madách Imre