2022.12.08., csütörtök - Mária
Nyíregyháza: 0o - 0o
Az ország 19 megyéjében

78 éve, ezekben a napokban kezdődött a nyíregyházi civilek Szovjetunióba internálása

frisshirek.hu, 2022. november 02. - 17:30
78 éve, ezekben a napokban kezdődött a nyíregyházi civilek Szovjetunióba internálása
78 éve ezekben a napokban kezdődött meg a magyar polgári lakosság szovjet munkatáborokba internálása. Elsősorban 17 és 45 év közötti férfiakat fogdostak össze a szovjet katonák az utcáról. A lakosok megnyugtatására malenykaja rabota, azaz kis munkát ígértek, ami hosszú évekig tartó szovjet kényszermunkát takart, ahonnan sokan nem tértek haza.

1944. október 6-án vette kezdetét az alföldi páncéloscsata. A Malinovszkij marsall által irányított 2. Ukrán Front fő célja a német Dél-Hadseregcsoportot ketté szakítása volt, ezután észak-északkelet felé fordulva a Debrecen – Nyíregyháza – Csap vonal elfoglalása, majd a 4. Ukrán Fronttal közösen az Észak-Erdélyben harcoló magyar 2. és német 8. hadseregeket, valamint a Kárpátokban elhelyezkedő magyar 1. hadsereget bekerítése és megsemmisítése volt.

A szovjet Vörös Hadsereg erői 1944. október 19-én foglalták el Debrecent, majd 21-én Nyíregyházát. A várostól 60 km-re északkeletre található Csap, ez volt az utolsó komolyabb vasúti és közúti csomópont, ahol át lehetett kelni a Tiszán. Csap elfogalalása a német-magyar erők bekerítését jelente volna. Az október 22-én indított német-magyar egységek ellentámadása során a németek október 26-án visszafoglalták Nyíregyházát. A szovjetek egyenlőre nem értek célt, város csak október 31-én került a szovjet csapatok kezére.

Ezen a napon a szovjet városparancsnok utasítására Nyíregyháza városának ideiglenes tanácsa kiáltvány formájában szólt a város civil lakosságához. Ebben felszólították őket, hogy haladéktalanul térjenek vissza a Nyíregyházán lévő lakóhelyükre, és minél tevékenyebb módon vegyenek részt a békés városi élet újbóli beindításában. A kiáltvány hatásaára egyre többen tértek vissza a városba. Az emberek számára megnyugtató volt, hogy a kiáltvány szerint a szovjet városparancsnok garantálja mindenki személyi- és vagyoni biztonságát, és a szovjet fél nem kíván beleszólni továbbiakban a városi élet működésébe.

1944. november 2-án azonban a szovjet Vörös Hadsereg megkezdte a civil lakosság – azon belül is a férfiak – összegyűjtését. 1944-1945 folyamán az egész ország területén hasonló események történtek.

A polgári személyek tömeges elhurcolásának hátterében három indíték állhatott: a hadifogolylétszám kiegészítése, etnikai tisztogatás, illetve a német nemzetiségűek internálása.

Nyíregyháza és térségének esetében az indok a hadifogolylétszám kiegészítése a legvalószínűbb. A téma  hazai kutatói, Stark Tamás és Bognár Zalán szerint a legvalószínűbb, hogy egy legfelsőbb szintről jövő utasítás volt, amely előírta, hogy az egész ország területén össze kell gyűjteni mindazokat a férfiakat, akik 1941-óta katonai szolgálatot teljesítettek.

Nyíregyháza esetében a második indíték magasabb szovjet katonai egységek parancsnokainak helyi szintű, önálló döntéseihez kapcsolódott. Mivel a szovjeteknek nem sikerült elérniük fő hadműveleti céljukat, az Észak-Erdélyből és a Kárpátokból visszavonuló német-magyar egységek bekerítését és megsemmisítését. A hadműveletek sikertelenségét és komoly veszteségeit a szovjet fél az ellenséges erők valóságosnál nagyobb létszámával magyarázta, amit később a hadifoglyok számával is alá kellett támasztani. A nyíregyházi és környékbeli lakosság november 2-án ennek esett áldozatául.

Nyíregyházán a civil lakosság egy részét egyszerűen az utcákról szedték össze. Másokat munkahelyükről, munkavégzés közben vittek el a szovjet katonák. Nagyjából 250-300 vasutast a vasúti pályaudvar térségéből hurcoltak el,  24 nyíregyházi postás pedig az 1-es posta épületének helyreállításakor kerültek szovjet fogságba.

Számos nyíregyházi lakost lakásaikból hurcoltak el, néhány helybeli tevékeny részvételével. Mások önként jelentkeztek, mivel a szovjetek azt hangoztatták, hogy pusztán csak egy néhány napos munkáról lesz szó, amely után mindenki hivatalos dokumentumokat fog kapni. Az egyik ilyen ígért munka a Sóstói-erdő területén történő faanyag kitermelése volt, melynek segítségével a szovjet műszaki egységek helyre tudják állítani a németek által felrobbantott tokaji Tisza-hidat.
A foglyok gyülekeztetése a város több pontján egymással párhuzamosan történt: a városháza épülete előtt, a mai kozák lovas-szobornál, a református templomban, illetve a Friedmann-telepen – ma Kertváros – található fűszerüzlet elkerített udvarában. A város több pontján felállított gyűjtőhelyekről a nap végén a megyei bíróság börtönébe kísérték át.

November 3-án a hajnali órákban a nagyjából 2300 civil foglyot a börtön – napjainkban – Bujtos utcai kijáratánál felsorakoztatva fegyveres kíséretükkel együtt gyalogmenetben indították el Debrecenbe. A menet 1944. november 3-án este 8 óra körül érkezett meg. November 4-én reggel a nyíregyházi elhurcoltakat a debreceni Pavilon laktanyában szállásolták el, onnan 19-én a foglyokat bevagonírozták és útba indították a Szovjetunió felé. A vasúti szállítmány először foksányi (Focşani) elosztó tábornál állt meg, az embereket azonban a tábor zsúfoltsága miatt nem szállították le a szerelvényről. Nagyjából egy napos várakozást követően a szerelvény ismételten elindult és december 6-án érkezett meg a ma szintén Moldávia területén található Bălți városában lévő táborba. A nyíregyházi foglyok többsége a különböző járványos megbetegedések miatt már itt életét veszítette. Az életben maradtakat a Szovjetunió különböző területeire szállították. Így kerültek nyíregyháziak többek között Chișinău (Kisinyov), a Donyec-medencében található Doneck (Sztalino), az uráli Nyizsnij Tagil, vagy a Grúziában fekvő Szuhumi területén működő táborokba.

A megye és a város vezetése minden követ megmozgattak a „málenkij robotra” elvittek ügyében. A foglyok hazahozatalának és hátramaradt családtagjaik segélyezésének érdekében folyamatosan kapcsolatban álltak az országos szervekkel, megkezdték a Nyíregyházáról elhurcoltak összeírását.

November első felében készült el az első még kézzel írt névjegyzék, amely 105 elhurcolt nevét és foglalkozását tartalmazta. 1944 végétől-1945 elejétől  a hozzátartozók jelentkezésével, illetve a helybéli pártok közreműködésével újabb és újabb nevek kerültek fel a „málenkij robotra” elhurcoltak listájára.

Az összeírásában a legkomolyabb lépést a Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság 1945. március 18-án kelt 26. számú rendelete jelentette, amely a „Vörös Hadsereg által elszállított” személyek regisztrálásáról határozott. Az összeíráshoz szükséges kérdőíveket minden egyes érintett településeknek megküldték. A Nyíregyháza számára kiküldött kérdőívekre 1088 személy, köztük 12 nő adatait vették fel.

A Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság rendelete alapján elkészült és kitöltött kérdőíveket, a politikai megbízhatóság igazolására vonatkozó iratokat az 1945. december 18-22. közötti összeírásokkal együtt Fazekas János polgármester 1946. március elején terjesztette fel Szabolcs vármegye főispánjának. A szovjetek állításaival szemben azonban az adatlapok kitöltésének semmi köze sem volt a továbbra is fogságban lévő foglyok elengedéséhez, azok szabadon bocsátását a dokumentumok semmilyen mértékben sem befolyásolták.

A kenyérkeresők hiánya komoly megpróbáltatást jelentett a csonkán maradt családoknak, ezért 1944 decembertől illetve 1945 januárjától megindult azok kisebb mértékű segélyezése. Ezen támogatások folyósítása azonban rendszerint komoly késéssel történt meg, mivel maga a megye és a város is csak késve jutott hozzá az országos szervek által kiutalt összegekhez.

Ezért különbözőbb forrásokból próbálták az elhurcoltak hozzátartozóit segíteni. A helyi újság, a Szabad Nép gyűjtést rendezett, amiből közel 79 ezer pengő gyűlt össze. Október 31-én és november 1-jén gyűjtést rendeztek a város Északi- és Déli temetőinek bejáratánál, akkor több mint 213 ezer pengőt sikerült összegyűjteni. Hasonló céllal vetettek ki különadót minden nyíregyházi szórakozóhelyre december 13-23. között, ennek köszönhetően újabb 350 ezer pengőt lehetett segélyezésre fordítani.

1946-tól fogva az elhurcoltak hozzátartozóinak helyzete valamelyest javult, mivel a nekik szánt juttatásokat a korábbiakhoz képest zavartalanabbul tudták kézhez kapni. 

Dr. Fazekas Árpád nyíregyházi orvos és helytörténész számításai szerint csak 120-an, tehát nagyjából a teljes létszámnak mindössze 5 százaléka tért haza a kényszermunkatáborokból.

Sára Sándor filmjében, a Csonka Beregben túlélők és hozzátartozók mesélnek a szovjet lágerekről, a kegyetlenkedésekről, a sztálini diktatúra által megnyomorított emberekről.